Röviden: nem vészes! :D Én is nagyon izgultam előtte, mert fogalmam sem volt,hogy mire számíthatok. Kutattam különböző fórumokon,hogy, hogy is fog ez zajlani,de annyira érdemi választ nem kaptam. Most leírom Nektek,hogy milyen is volt az egész.
Nekem a szóbeli és írásbeli két külön napon volt. Az írásbeli egyáltalán nem vészes, arra tényleg higgadtan kell érkezni, mivel nincs ok arra, hogy izguljatok. A szóbeli az már más. Én osztálytársammal (ő volt a partnerem) kb. 1 órával a kiírt időpontunk előtt érkeztünk meg, és nagyon izgultunk. Amikor beléptünk a terembe már egyből németül szóltak hozzánk a vizsgáztatók. Aki beszélt velünk az egy nagyon kedves idősebb hölgy volt, és volt egy fiatalabb is,aki csak jegyzetelt.Mondták,hogy tegyük le a táskákat, és egy mikrofonba kellett németül bemondani a számunkat. Ezután elkezdett egy bevezető szöveget mondani a bevásárlásról és nekünk erről kellett beszélni. Néhányszor belekérdezett és nem is igazán a partneremmel kellett beszélgetni,hanem inkább csak a kérdésekre válaszolni, kifejteni a véleményünket. Ezután adott egy papírt,amin 3 kép volt. Itt már felfedeztük,hogy bizony a családról kell beszélni :D. Ott is ugyanaz történt, elkezdtük mondani, és közben belekérdezgetett. Én azt mondom így visszagondolva,hogy nem kell félni, mivel nagyon kedvesek, és segítenek, ha elakadsz. Poénkodni is lehet nyugodtan, persze azért ne durván :D Nekem sikerült megnevettetnem a vizsgáztatómat.Másik osztálytársam mesélte,hogy ő annyira ideges volt,hogy alig tudott megszólalni, ekkor a vizsgáztató eltakarta a mikrofont, és mondta,hogy nyugodjanak meg.
Remélem le tudtam kicsit nyugtatni a kedélyeket ezzel a kis beszámolóval :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése